Erzsébet Darabos: Neptun tenyerén Ország-Világ.

Kossuth, Budapest, 1979, 141 Seiten mit einigen Bildern. Gebunden Leinen.

Illik-e egy hajózási szaklap szerkesztőjének vasmacskának nevezni a horgonyt, amikor a tengerészek csomóról beszélnek azt gondolni, hogy az egy bütyök a kötélen, megkérdezni, hogy mit csinál .a hajó éjjel? Főnökeim válasza erre a kérdésre a leghatározottabban az volt: nem. Úgy döntöttek, hogy hajózásügyi ismereteim bővítésének az lesz a legcélravezetőbb módja, ha magam is útra kelek. így hajóztam be 1975 tavaszán Gdynia kikötőjében az egyik legkorszerűbb magyar tengerjáróra, az Adyra, s lettem hét hosszú hónapra részese a magyar kereskedelmi tengerészek életének. Közben nyugatról elindulva megkerültük Afrikát, Indián át eljutottunk Szingapúrig, majd haza, az ismét megnyitott Szuezi-csatornán át. Az Ady személyzetének ez az út csak egy volt a sok közül. Nekem nem remélt, egyszeri, megismételhetetlen élmény, ezt szeretném megosztani az olvasóval. automatische Übersetzung: "Ist es angemessen, dass ein Redakteur eines Schifffahrtsmagazins einen Anker als eiserne Katze bezeichnet, dass Seeleute, wenn sie über Knoten sprechen, denken, es handele sich um einen Knopf an einem Seil, und dass er fragt, was das Schiff nachts macht? Die Antwort meiner Chefs auf diese Frage war ein klares Nein. So schiffte ich mich im Frühjahr 1975 im Hafen von Gdynia auf einem der modernsten ungarischen Seeschiffe, der Ady, ein und nahm sieben lange Monate lang am Leben der ungarischen Handelsschifffahrt teil. In der Zwischenzeit segelten wir von Westen her, umrundeten Afrika, fuhren durch Indien nach Singapur und dann durch den wiedereröffneten Suezkanal nach Hause. Für die Ady-Besatzung war dies nur eine von vielen Fahrten. Für mich war es eine unverhoffte, einmalige, unwiederholbare Erfahrung, und ich möchte sie mit dem Leser teilen.".